Néhány mitikus faj:

Sárkány: A sárkány egyedülálló jelenség a fantasztikus állatok világában. Nincs még egy képzeletbeli teremtmény, amely ennyiféle formában jelent volna meg. Úgy tűnik hajdan egész családja létezett volna a különböző sárkányfajoknak, amely aztán titokzatos módon kihalt.  És valóban, mivel tudósok a 17. században még tudományos tényként irtak a sárkányokról, és a legapróbb részletekig rögzitették anatómiájukat és természetrajzukat. 

A természettudós Edward Topsell például 1608-as bestiáriumában a sárkányokat hüllőszerű lénynek, a kigyók közeli rokonának tekintette: ,,Különbféle sárkányfajták léteznek, a' melyeket részint Országunk, szészint mennyiségük és nagyságuk, részint pedig külső tagjaik differens formái szerint különböztetünk meg."
Shakespeare-rel ellentétben, aki úgy beszélt a sárkányokról, mint ,,mit többen félnek, mint látnak". Topsell meg volt győződve, hogy sok ember saját szemével látta őket. Kiábránditó, hogy a 19. században amikor alaposan feltérképezték a természet világát, egyetlen vérfagyasztó sárkányra sem derült fény. Emiatt néhány elmélet szerint még ma is léteznek sárkányok, de nem e világi lények...

Elfek: Az elf mitikus lény volt a pogány germán népeknél; az észak-európai folklórban máig fennmaradt. Az elfek eredetileg kisebb termékenységistenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, halhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek.
Az elf szót a feltételezett protoindoeurópai *albh (fehér) szóból származtatják. Az óészaki alf szó magas, hegyes fülű hosszú hajú nőket és férfiakat jelentett
Az Elf nép a germán kultúrában a mi világunkban is jelenlévő csoportként ábrázolták meg de ugyanakkor származásukat Nifelheim nevű hellyel is összekötik ami egy a Germán őskultúrában ismert másik világ amivel a Yggdrasil azaz a világfa köti össze a mi világunkat valamint még két másik különböző világot.
Sok fantáziavilág lakói az elfek. A természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények. Általában depresszívek, mert őshazájuk elpusztult, vagy messzire keveredtek tőle. Más esetben határtalan dekadenciájuk teheti befelé fordulókká őket. Az embernél többnyire vékonyabb, de általában nem gyengébb, szebb, bölcsebb és ügyesebb faj. Harcművészetük, és távolsági fegyver használatuk legendás. Hegyes a fülük. Általában hosszú hajjal ábrázolják őket.

Tündérek: A tündér szó, angolul „fairy”, eredete a latin „fata” (sors, istennő), illetve az ófrancia „fay” (varázslat, bűbáj) szavakra vezethető vissza. Tehát mindenképpen olyan felsőbbrendű, halhatatlan lényre utal, aki emberfeletti varázserővel rendelkezik. A meséken kívül sok néphit- és mondavilágában léteznek, de legerősebben Írországban és a Balkánon maradtak fenn.  

Vérfarkas: Sajátosan erdélyi, alakváltoztató, antropozoomorf hiedelemlény.
A farkasember vagy werwolf/loup garou alakja a görög-római, a szláv és a germán mitológiában, valamint a legtöbb európai és balkáni mitológiában ismert. A középkori és újkori Európában több hullámban csapott végig részben az embert és állatot megtámadó állatoktól (kutya, farkas), részben a városi utcákat ellepő és a falvakon átvonuló ismeretlen emberektől (koldus, hajléktalan) való irtózat. A 16-18. században több európai városban embereket ítéltek börtönre és gályarabságra az állat alakban elkövetett vérengzésért. Ipolyi Arnold tudomása szerint Kolozsvár lakosságát is megtámadták a vérengző farkaskoldusok.

Angyal: A biblia szerint Isten küldöttei, mások fény-lényeknek tartják őket. Az angyal szó hallatán egy kedves, láthatatlan, alak és nem nélküli égi lény jut eszünkbe, semmiképp sem egy hús-vér ember. Emberi alakot egy angyal legfeljebb csak rövid időre ölthet, ha azzal életet ment, de aztán eltűnik, mintha soha ott sem lett volna. Bármilyen hihetetlen is, állítólag vannak olyan angyalok is, akik emberként születtek meg és élnek a Földön. Azaz a lelkük az angyali birodalomból származik, mégis emberek. Ezek a testet öltött angyalok az ég küldöttei, akik azzal a megbízással jöttek, hogy gyógyítói, tanítói képességeiket és energiáikat felajánlják, hozzájárulva ezzel a többi ember fejlődéséhez.

Démon: A démokról nagyon sokat lehet hallani a mágia kapcsán, de ebbõl csak nagyon kevés az igaz. Ezek a lények elsõsorban az emberi félelmekbõl, frusztrációkból, gyûlöletbõl és hasonló jellegû érzelmekbõl táplálkoznak, ebbõl állnak, vagy ezt testesítik meg.
A legjobb védekezés ellenük a szeretet, a befogadás, a nyugalom és a bátorság. Csak akkor tudják bántani az embert, ha az fél vagy negatív érzéseket táplál, egyébként nincs hatalmuk fölötte, hiszen az ember jóval magasabb rezgésszinten van. Persze a démonok sem mind egyformák, például a Succubus és Incubus, aki szexre csábit.... 

Griff: Oroszlán alsóteste van farokkal, valamint sas felsőteste sasszárnnyal, -lábbal, -karmokkal és sasfejjel, rajta oroszlánszerű fülekkel (miáltal a griff-fej jól megkülönböztethető a sasfejtől). Szokványos helyzete az ágaskodó.
A griff kedveli a barátságtalan, kopár, sziklás hegyoldalakat.
Állítólag :
-a griffeket – a szarkához hasonlóan – megbabonázta az arany és mindenféle drágakő csillogása
 -a griff tolla gyógyítja a vakságot
-ha mérgezett italt griffkaromból készült pohárba öntik, az ital elszíneződik
-Nagy Sándor egyszer elfogott két griffmadarat, és kiéheztette őket. A két griff, miután kiszabadult, megragadta Nagy Sándort, aki hét nap, hét éjszaka repült velük.